Terror Ercsiben

Vasárnap hajnalban egy gázmaszkot viselő férfi lépett be Ercsi leghírhedtebb, roma családjának portájára. A házból kilépőket a hátán lévő permetezőgépébe töltött – pontosan máig nem tisztázott összetételű – savval fújta le, akik erre válaszul agyonverték őt. A kisváros ezzel egycsapásra a figyelem központjába került.

A családról és az áldozatról aztán nagyon hamar igen sok minden kiderült. A cigánycsalád tagjai rendszeresen loptak, terrorizálták a lakosságot, és a polgármester szavai szerint már „egy egész erdőrészt irtottak ki”. A gázmaszkos férfi egy, az utcában lakó polgárőr volt, aki korábban már többször próbálta megfegyelmezni a cigányokat, figyelmeztetni őket, ám a romák reakciója igen jellemző volt: megfenyegették a férfit. Mivel a hatóságok egyáltalán nem reagáltak a problémára, sehogyan nem léptek fel a bűnöző életmódot folytató cigány családdal szemben, a férfi egyre jobban meghasonlott a társadalomban. Miután egyik éjjel eltűnt a fűkaszája, úgy döntött, maga tesz elégtételt a – feltételezett – lopásért, ekkor ment át a cigányokhoz, ekkor permetezte le őket valamiféle vegyi anyaggal. Ez volt élete utolsó cselekedete.
A rendőrök utólag sem léptek fel valami erélyesen: egyetlen személyt – a háziasszonyt – állítottak elő, őt gyanúsítják a gyilkosság elkövetésével. A többi családtag ellen egyelőre nem indult eljárás. Jelenleg „fokozott rendőri jelenlétet” rendeltek el Ercsi területére, amit mind a falubeliek, mind a témához hozzászólók – szakértők, politikusok – elégtelennek ítéltek meg. A média először megpróbálta elkenni az ügyet, illetve jogos önvédelemként tálalni azt, ám ez csak az ellentétes hatást váltotta ki az ügyben. A gyilkosságból botrány és politikai ügy lett, ráadásul jogosan, hiszen az eset túlmutat önmagán.
Az ercsi gyilkosság jól példázza azt az alapvető és hatalmas problémát, ami a mai Magyarországot – és egyébként egész Nyugat-Európát is – jellemzi. Míg a becsületes, szorgos, munkás életre egyre hatalmasabb terheket ró a politika és a társadalom, míg a „szabályos,” erkölcsös úton, becsülettel egyre nehezebb érvényesülni, sőt, lassan már megélni is, addig a bűnözői lét egyre kevesebb kockázatot hord magában, ráadásul egyre kifizetődőbb is. A polgárőr, aki csupán a közösségéért szeretett volna tenni valamit, és a lakosságot próbálta volna védelmezni a bűnözőktől, mindenhol falakba ütközött. Ezzel szemben a cigányok ellen sosem indult eljárás egyértelműen törvénytelen életmódjuk, cselekedeteik miatt. Nekik sosem kellett veszélyben érezniük magukat.
Megoldás pedig nincsen. A rendőrség fokozott jelenléte még látszatmegoldásnak is gyenge, a lakosság tehetetlen, a politikai elképzelések eredményei pedig – már ha lesznek egyáltalán eredmények – ma még nem éreztetik hatásukat. A Jobbik persze felszólalt az ügyben, és a Fidesz is gyakran hangoztatja a rend megteremtésének fontosságát, ám konkrétumok hiányában a lakosság egyelőre nem tehet mást, mint tűr. A biztonság sok helyen már eltűnt a mindennapi életből, pedig ez az egyik legfontosabb értékünk. Az alapvető értékekre az jellemző, hogy meglétüket természetesnek vesszük, nélkülük pedig nem tudjuk elképzelni életünket. A köz-, és létbiztonság hiánya pedig lassan már a társadalom szövete szakadásának rémképét vetíti elénk.