Tájékozott biztonsági vezető

Tájékozott biztonsági vezető

Archív: 2016-06-07

Tájékozott biztonsági vezető

Tájékozott biztonsági vezető – olvasom hónapról hónapra egyik vagyonvédelmi szakfolyóirat munkatársának elemzéseit, okfejtéseit, s lassan megszokom, elfogadom, s mi több, ötletesnek tartom az önpozicionálást, kiterjesztést.

Tájékozott biztonsági vezető – tudja, mit kell adott esetben tennie.

Tájékozott biztonsági vezető – (irigylésre méltó módon) kiválóan eligazodik a feje tetejére állított világ átlagos napjaiban, amikor mindenre, s mindenkire a talajt veszítettség, a kifordítottság, a fonákság, a semmi sem az, aminek látszik a jellemző, s már érvényét veszítette a rendszerváltás utáni időszak egyik alapmondása is: nem elég annak lenni (aminek), hanem annak is kell látszani. Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik valamely tudásuk-felkészültségük (vagy csak egyszerűen: az egójuk) okán-következtében a rendíthetetlen bölcsek bizonyosságával és biztosságával oldják meg többszörösen gúzsba kötött és bogas napjaink gordiuszi, ugyanakkor nagyon is embertől eredő csomóit. A küzdelmes napok analógiái…mindenki engedje szabadon a fantáziáját, s nekem teljesen felesleges ezek természetéről, jellemzőiről bármit is mondanom…

Szóval: tájékozott biztonsági vezetővel ellentétben nagyon sok tájékozatlan, eltévedt, s tévelygő embert érzékelek, s a felvilágosítás jellegű megbízást tisztázandó beszélgetéseim egyre gyakrabban végződnek azzal az ügyfelektől származó sommás megállapítással: nem érdemes ma kies hazánkban jogkövetőnek lenni, (ahogy fentebb említettem volt) tisztességesnek lenni, illetve látszani. No, de félre a kesergéssel! Érintsük csak a legfontosabbakat, amik mellett nem tudtam szó nélkül elmenni az utolsó pár hétben, bár most nem vállalkozom ezek kifejtésére:

Biztonság
  • Egy viszonylag friss tájékoztatás szerint, egy (általam megnevezni nem kívánt) német bank a 2015-ös évben az előző gazdálkodási év részvényügyleteiből várható veszteségeire 20 millió Eurót különített el, míg 2016-ban a 2015-ös év hasonló tételére mintegy 450, azaz négyes-százötven millió Eurót. Na, kérem, – figyelemmel 2008-ra, meg a „stabilizálódó világgazdaságra” – erre varrjon valaki gombot! Valamit nagyon tudnak-sejtenek, amit még nem mertek megosztani a részvénytulajdonosokkal, a megtakarításaikat a bankokra bízó kis-, és átlagemberekkel. Dübörög a világgazdaság!
  • Pongyolán fogalmazva: elkészült hazánkban az új titkosszolgálatot létrehozó törvénytervezet, ugyanakkor, mivel a minisztériumok vezetői, erős emberei között folyik az iszapbirkózás a felügyeleti jog megszerzéséről, teljességgel lehetséges és elképzelhető, hogy a többpárti egyeztetés hosszadalmas munkája semmibe vész, ha nem a kívánt személy kerül ki győztesen. Akkor inkább maradjon minden a régiben. Itt tartunk.
  • Szakmai rendezvényre készülök, amelynek egyik témája egy szakmai szervezeti vezető előadásában: a terrorizmus elleni védelem lehetőségei. Visszatérő sommás megállapítás több „szakember” szájából (szerintem inkább egyre gyakrabban szólal meg a papagáj kommandó – kifizetődő/bb/ a valódi szakmai problémák helyett a politika szólamainak ismételgetése): „Nem az a kérdés, hogy lesznek-e terrorcselekmények, hanem az, hogy mikor következnek be!” Tisztelt Tájékozott Biztonsági Vezetők! Akik közül többen (velem együtt) vigyáztátok pár évtizede a vasfüggönyt, s a szocializmus határait, hogy ne szökhessenek be hozzánk a hanyatló nyugat elnyomott munkásainak milliói, a globális világ problémáinak megoldására lokális válaszokat kerestek? Hiszitek, hogy a környezetszennyezés, a klímaváltozás, a gazdasági-politikai hatalomszerzés, érvényesítés egyre erőszakosabb megnyilvánulásai következtében menekültté váló milliók áradata ellen lehet lokálisan, ismét kerítést emelve védekezni? Lehet magunkat kirekeszteni a világból? Vagy a világot ismét kirekeszteni? A Dráva vonalában, a mórahalmi veteményeseknél földrészeken átívelő létkérdéseket föltartóztatni?
  • Hol vagytok ti, nemzetközi szervezeti vezetők, akik nem erőszakot, fegyverek által kivívott „békét” akartok exportálni, de hitet, támogatást, a jog állami szintű lerakását, működő, felelősség vállalásra, tiszteletre, elfogadásra, nem kirekesztésre épülő társadalmi berendezkedést? Ilyen gyorsan feledni lehet a pár évtizeddel korábbi világégéseket? A közös dolgaink rendezésében még mindig a fegyverek szava a döntő? A fegyverek a béke garanciái? Még mindig nem nőtt fel az emberiség az okos beszédhez? Még mindig frusztrált kisgyerekek államférfiúi jelmezbe öltözve vívják embermilliók felett, rájuk kiterjesztve gyilkos és morbid játékaikat?
  • „A béke vagy te sport!” Még mindig van lejjebb: a nemzetközi sportszervezeteket, s azok vezetőit, a nemzetek feletti sportrendezvényeket még soha nem jellemezte ennyi korrupciós botrány, szőnyeg alá söpört erőszak, dopping ügy, adócsalás. Még mindig csak annak van tisztessége, aki a pillanat töredéke alatt, a pillanat töredékéig jobb tud lenni a másiknál? Még mindig csak a győztesnek van tisztessége? A másodiknak, a helyezettnek, vagy a helyezés nélkülinek, a csak résztvevőnek már semmi sem jut? Érdemes bármi áron győzni? Csalással, kiszorítással, szabálymódosítással jobbnak hazudni magunkat? Elhazudható az életünk? Hazudhatunk magunk helyett valakit?
  • A tervek szerint rövid időn belül tárgyalja a parlament az új büntető eljárásról szóló törvényt. Tájékozott biztonsági vezető egymásnak ellentmondó statisztikai adatokat olvashat: egyesek szerint gyorsabbak-hatékonyabbak lettek a bíróságok, mások szerint továbbra is húzódnak az ügyek, nyújtott az ítélkezés. Kinek-kinek értelmezése szerint. A magyar társadalom még mindig büntetés centrikus. Az ítélkezésnek, nem a megbánásnak van respektje. A büntetésnek, nem az elterelésnek, a rehabilitációnak. Gazdagság kell, hogy egy társadalom tudjon toleráns lenni. S hogyan lett egy társadalom gazdag? Nem az emberek tették azzá? A toleranciájukkal? A párbeszédükkel? Az együtt gondolkodásukkal? A közös megoldás keresésükkel?

Azt hiszem, egyre nehezebben viselem el a kijelentő mondatokat…

Add Comment