Még egyszer a brókerbotrányról

Még egyszer a brókerbotrányról

Archív: 2016-04-07

Még egyszer a brókerbotrányról

Még egyszer a brókerbotrányról

Tavaly ilyenkor már fodrosodtak felettünk a pénzügyi botrány felhői. Még nem volt teljesen borult, haragos az ég, de gyülekeztek a vihar előtti állapotot jelző sötét felhők. Aztán, ha jobban belegondolunk, még a korábbi, Kulcsár Attilától haragos ég képe sem tisztult, és nem beszélve a globális pénzügyi piac 2008. óta sok mindent, csak derűt nem sejtető horizontjáról.

2016. februárja végén is sokak tisztánlátását beárnyékolják a brókerházaknál történtek. A kormányzatnak sem sikerült az ügyfél-kártalanítás általa fontosnak tartott kérdését a korábbi ígéretek, bejelentések szerint véghezvinni. Nem sikerült a felelősséget szétterítenie a bankrendszer minden szereplőjén.

Nem akarok összegezni, mert nem is lehet, hiszen messze még a kármentés vége, és azt mások is látják, hogy a 3. évezred eddigi két évtizedében rendszeresen vissza-, visszatértek a pénzügyi botrányok, és még messze nem látjuk a magyar pénzügyi és jegybanki unortodoxia végét. Bár többek sejtik a végkifejletet…

Könnyű helyzetben vannak a közösség ügyei felett döntők. Vannak „források”, s a döntnökök önigazolásra mindig találnak indokot, a szavak pedig mindent elbírnak. E szavakért aggódom én, mert már jelentésüket veszítették, jelentésüktől megfosztattak, s a kommunikátorok leleményessége-találékonysága, a kommunikációs iparág mindenről képes bizonyítani annak igazát, de – szükség szerint – az ellenkezőjét is. Aztán – ha már a pénznél vagyunk – a hermetikusok egyik alaptörvénye, miszerint a világegyetem arányra és mértékre épül iszonyú torzulása számomra az elgondolkodtató. Különösen, ha a döntnökök helyzetét vizsgáljuk az arány és mérték szempontjai alapján. Mert a többség érzékeli a többség szempontjából helytelen célok meghatározását, kijelölését, s a kisebbségi döntnökök gátlástalanságát – torzult arány és mértékképzését, s hogy még a pofánkba is csapják: mindezt a mi érdekünkben teszik.

Még egyszer a brókerbotrányról

Kenyérkeresetemet tekintve nem ideológus, vagy társadalomtudós vagyok, sokkal inkább magánnyomozó, s ebbéli minőségemben letaglózó volt megélni mindazt az aránytalanságot és mértéktelenséget, amivel a banki szféra problémás ügyeinek kezelése-gyógyítása során találkoztam a válságot megelőző időszak banki vezetőinek döntéseinél. Aki bele-, és rálátott a dokumentumokba, s az azokban foglaltakra, egyáltalán nem csodálkozik a botrányos végkifejleten, talán még kicsit hitetlenkedve kérdezi, hogy csak ennyi, és nem több és nagyobb baj lett? S így van ez a XX. század nagy eseményeivel is: csak két világháború, és lokális, nem világégés? Csak milliós emberáldozatok a fajgyűlölet, a kirekesztés mentén, forradalmak velejáróiként?

Arány és mérték…

Az aránytalanság és mértéktelenség kora, a jelentésnélküliséggel, az elhazudott tartalmakkal… És persze a dokumentum tartalmak minimum banktitkot képeznek, azaz, ha súlyosabb törvénysértés nem valósult meg, az azokban foglaltak nem kerülhetnek nyilvánosságra, nem lehetnek az általános megismerés és okulás részei. A magánnyomozót pedig köti a szerződésben vállalt üzleti titoktartás, s szakmája általános etikai szabályai. A pénzügyi szféra pedig összezár: nem enged betekintést játszmáinak lapjárásaiba.

Hogyan lehetne emberek milliárdjainak visszaadni a józanságát? Hogy vegyék kezükbe a sorsukat? S a virtualitás, a statisztikák, a buborékok-indexek, az üzlet és profit mindenhatósága, a kommunikátorok világában azt a kicsiny, mélyen emberit keressék, ami mindenkiben az azonosság és az állandóság? Találós kérdés: mi az? A pénzügyi botrányok hatásaikat és következményeiket tekintve egyre nagyobbak lesznek, az egyének egyre kiszolgáltatottabbak, a rendszerek egyre áttekinthetetlenebbek, s a döntnökök, a bennfentesek egyre gátlástalanabbak, zsírosabbak. Semmi sem fog változni. Semmi sem változik évezredek óta. Jézus is a kufárokat találta a templom falain belül.

Add Comment