Légtornász betörő

Légtornász betörő

Archív: 2016-02-18

A légtornász betörő

Légtornász betörő - illusztráció

A következő eset számolatlan tanulságot hordoz. Remélem, ennek közzétételével is segíthetek az ingatlantulajdonosoknak.

A tavalyi évben több lakásbetörés borzolta szűkebb vállalkozói környezetem lakóinak idegeit. Egy lakás-, vagy családi házba történő betörés a rendőrök számára szinte mindennapos dolog, a tulajdonosnak éppen nem az, a tágabb-szűkebb környezet pedig a történésről értesülve mindig érdemben tudd hozzászólni vagy a saját, vagy az ismerős érintettsége okán.  Vég nélküliek az elkövetők gátlástalanságára, a sértettek felháborodására, s az ok okozati összefüggésekre vonatkozó megállapítások. Éppen ezért is volt érdekes, hogy a helyi sajtó egyáltalán nem tett említést a fentebb hivatkozott betörésekről, szinte hangtalanok maradtak az esetek, holott máskor a bolti lopásokról is, mint a társadalom többségének felháborodását kiváltó eseményekről tudósítottak. Aztán jobban megismerve a bűncselekmények körülményeit, a szakembereket is elgondolkoztatták azok: miért riasztóval szerelt házakba törtek be? Ráadásul távfelügyeleti rendszerbe kötött, úgynevezett vonulós szolgálattal biztosítottakba? Miért hallgat a rendőrség az esetekről, amikor az eltulajdonított értékek milliós, de nem ritkán több tízmilliósak?

Az ingatlanok többségénél a behatolás az emeleti, vagy tetőtéri szinten történt, az értékeket  bútorszéfben tartották (vagy kisebb páncélszekrényben), amit a helyszínen nyitottak fel; a távfelügyeleti központokba pedig nem érkezett riasztó jelzés, így nem is vonultak a szolgálatok; az eltulajdonított ékszereket a dobozaikból szedték ki, s az üres dobozokat feltalálási helyeikre precízen visszahelyezték. Sok volt a kérdés, s a szakemberek is értetlenül álltak a helyszíneken, csakúgy a háziak és nem beszélve a távfelügyeleti szolgáltatást üzemeltető cég tulajdonosairól, embereiről.

A közelmúlt rendőrségi hírei, tudósításai adták meg a válaszokat: először is, indokolatlan volt a többes szám használata, a Győrtől Debrecenig „tevékenykedő”, negyvenes éveiben járó volt légtornász – cirkuszi gyakorlatát felhasználva és jól kamatoztatva – adta fejét egy új, kiválóan jövedelmező foglalatosságra. Az elfogását követően tőle lefoglalt ékszerek, értékek meghaladták a 100 milliós nagyságrendet.  Igazából nem is erről akartam tudósítani, hiszen aki rendszeres böngészője az Indexnek, vagy a police.hu-nak, az részletesebben olvashat a nem mindennapi elkövetőről, s cselekedetiről.

Légtornász betörő - illusztráció

Ugyanakkor, amit én, mint szakmai szereplő, vagy a betörések több sértettje sem ért:

A légtornász betörő 2015. júniusi debreceni elfogását követően miért kellett várni a lefoglalt ékszerekről készült képeknek netre történő 2016. januári felrakásáig?

Az illetékes főkapitányságok ügygazdái miért nem tájékoztatták a sértetteket a sorozatbetörő elfogásáról, s miért nem segítették elő az ékszerek mielőbbi azonosítását-felismerését, felgyorsítva ezzel a nyomozást?

A magam részéről (ha nehezen is, de) tudomásul vettem, hogy az ügyek egy részében érintett távfelügyeleti szolgáltatást végző cégek vezetői tájékozódó megkeresésemkor inkább hárítottak, semmint együttműködtek volna arra való hivatkozással, hogy nem mondhatnak semmit, és arra sem válaszoltak, hogy ki tiltotta meg nekik a válaszadást-együttműködést.

Most már nem csak én értem, hanem több ingatlantulajdonos is: a technika is „hibázhat”, kijátszható, s a biztonságtechnikai cégek vezetői inkább elbújnak a hallgatás félhomályában, mintsem hozzájáruljanak az ügyfeleik érdekében végzendő vizsgálathoz-elemzéshez. Roppant kínos lenne, ha kiderülne valamely telepítő érintettsége, információ átadása, vagy, ahogy a kriminalisztika mondja, tippadása.

Továbbra sem értem viszont, hogy az online és mobil információ áramlás korában miért várja a rendőrség, hogy valamely sértett saját kútfőből megtalálja az ékszerek megtekintésére bíztató felhívást?

Add Comment